Az Augusto Boal-féle elnyomottak színháza legismertebb eleme. Lényege, hogy a közönség – miután végignézte az igazságtalanságról, a társadalmi hierarchiákról, az elnyomásról és a hatalmi mechanizmusokról szóló előadást –, nézőből cselekvő résztvevővé (spectator → spectactor) válik. Az elnyomott karakter oldalán beléphet az előadásba, és megkísérelheti megváltoztatni annak kiszolgáltatott helyzetét. A nézők belépését, az interaktív részeket a “joker” elnevezésű játékmester moderálja. A résztvevők közösen mérlegelik, hogy az elnyomott helyzete érdemben változott-e az intervenció nyomán, majd újabb és újabb lehetőségeket próbálnak ki. Az interaktív rész forgatókönyve szigorúan követi a Boal által kidolgozott módszertant. Magyarországon a műfaj különböző változatai (és ezek kombinációi) is ismertek.
Ezt a színházi eljárást megkülönböztetjük az azonos elnevezésű, főként a tanítási drámában alkalmazott munkaformától (konvenciótól). Ez utóbbi lényege, hogy két ellentétes akarat ütközik a szereplőkön keresztül a játékban. A szereplők érveinek finomítása, megjelenítése a játszók (és a drámatanár) feladata. A munkaformának több változata ismert, közös céljuk, hogy nem kell döntésre jutni a játékban.
Szakmai hozzászólások